Események

Ola!!2 RÉSZ!Tudom ha rossz a fordítás bármelyik résznél,sajnálom.Nem vagyok túl jó angolos( egyébként nem is arra járok).Szóval,a rossz kommenteket kerülném a fordítás miatt!Tudom sok a kép,de szerintem így díszesebb a történet! Ja és a szövegről sem kérek rossz beszólásokat. Köszi! :) Jó olvasást!

2.Rész

Nem értem.Honnan tudta,hogy farkas vagyok!? Harry fekete farkas volt.Félelmetes.A szeménél több seb volt.Biztos karmolták,harapdálták.Nem olyan farkaséletet élt,mint én.Én boldog,szabad,kedves farkas voltam.Mindig kimentem az erdőbe,hogyha szomorú voltam.Ott élveztem a szabadság ízét,de Harry...

Átváltozott,majd közelebb jött hozzám.Az arcáról lehetett olvasni: "Megöllek!"

Megijedtem,majd hátrálni kezdtem megint,de ugatásokat hallottunk.Megúsztam! Egy nagy farkas csapat jött hozzánk,illetve Harry-hez..Körbevett minket a sok FAJTÁRS.Fehérgalléros erdei farkasok voltak, a legveszedelmesebb fajta.Logó nyelv,táguló fekete orrcimpák.Nyáltól csöpögő,csupaszon villogó,jégcsákány éles fogak.Sárga,érzéketlen, szemek,méregették hidegen. Egy éles villantást vetett rájuk,majd nekiugrott mindegyiknek.A farkasok nyüszítettek a fájdalomtól amit Harry okozott.Dobálta,harapdálta, őket,de egyet kivéve: A legnagyobbat. Ő vele is könnyen végzett,de nem úgy mint a többivel.Nekifutásból ráugrott a hatalmas dögre,s átharapta torkát.A vér folyókét folyt ki az állatból.Harry nagyokat lihegett,mivel fáradtnak tűnt.Miután "kipihente" magát közelebb jött hozzám.

Megijedtem.A látvány,hogy a sok  farkas tetem körülöttem fekszenek.Harry véres tekintete rajtam szegeződik.Sokkolt.Újból hátráltam,de Harry nem mozdult a helyéről.Engem nézet.Mikor rájöttem,hogy Harry nem jön utánam futásnak eredtem.A hold fénylett a sötét fekete éjben,s a fák,pedig olyanok voltak,mint egy földből kiágazó kéz.Félelmetes.Mintha egy horror filmben lettem volna.A hótakaró belepte az egész tájat.Rohanás közben nekiütköztem valaminek,bocsánat illetve "valakinek".Egy barna állt előttem.Fölnéztem,mivel nagyobb volt nálam egy fejjel.A szeme kék volt mint a tenger...világos.Ismerős volt.Még jobban szemléltem a szemét,majd egy kép jött elő a fejemben.Niall.Miért pont ő? Egyre közelebb néztem íriszeit,s megint egy kép jött elő nekem.Egy farkas...Niall?!Mi? Visszahúztam fejem,s csodálkozva néztem rá.Valóban Niall volt. Az az aggódó tekintet.Niall,Niall,Niall!Lassan megfordultam,majd futásnak eredtem.Hátranéztem,majd azt láttam,hogy utánam jön.Remek.Az erdőből kiérve emberré változtam.Itt már lassabban mentem,mert fáradt voltam.A "barna" is átváltozott.És tényleg.Gyalogoltam volna haza,ha nem fogta le volna a csuklóm.

"Én egy senki kislány vagyok,már túl késő,hogy leszarj!"

-Kérlek hallgass meg!-könyörgött Niall.
-Minek?-kérdeztem koszosan.-Egymás elől titkoltuk az igazságot!
-Tudom...é-és sajnálom.-dadogta.
-Miért?-kérdeztem,majd elengedte a karom.
Elindultam.Pár métert mentem,majd visszafordultam.
-Én egy senki kislány vagyok,már túl késő,hogy leszarj!-mondtam,majd visszafordultam.
Hazamentem.
***
Reggel hamarabb fölkeltem.Átöltöztem,majd lementem a konyhába enni valamit.A pulthoz indultam.A hűtő elé álltam,majd kinyitottam,s kivettem belőle egy banánt.Miután megettem  gondoltam elmegy sétálni.Bakancsomat ügyetlenül felvettem,kabátomat magamra "terítettem".Kiléptem a hideg utcára ami üres volt.Az erdő fele vettem az irányt.Már vagy 1 órája sétáltam,mikor hirtelen egy kéz berántott egy sikátorba.Szám elé rakott egy kloroformos zsebit.A szemem lecsukodott.Gondolkodásom lassúlt-lassúlt...
***
Egy raktárban ébredtem föl.A kezemet és a lábamat nem tudtam mozgatni mivel le voltak kötözve.A számat letapasztották egy ragasztóval.Háttal nekidőltem a falnak,majd egy nagyot "sóhajtottam".Mikor lesz ennek vége!Hirtelen az ajtó kinyílt.Egy fiú lépett be.Szőke haja volt kék szemekkel.A haja pontosan jól meg volt csinálva.Felém közeledett.Leguggolt elém,de én próbáltam hátrább csúszni.Nem sikerült.Mutató ujját a nyakamra szemezte,s onnan végighúzta az államig.
-Szia.-köszönt,majd egy vigyor jelent meg a száján.Ijedtségembe már rég otthon lennék...egyedül.
-Félsz?Nem kell.Nem bántalak.-mentegetőzött.-Csak...tudod faggatlak.
A vigyort még mindig nem lehetett lekaparni az arcáról.Szánalmas.
Felállt,majd elővett egy akta táskát amiben egy pisztoly volt.Elővette,majd ártatlanul nézegette.
-Szerinted mire való ez?Hm?-kérdezte.-Szerintem arra,hogy megöljek valakit.Szerinted kit?Harry-t...Te tudsz róla valamit,nem? Vele vagy egész nap.
Hát tévedtél barátom.
A pisztoly a homlokomhoz rakta,s kérdezte:
-Hol van Harry?-kérdezte.
Megrántottam a vállam,majd kattant egyet a fegyver.
-HOL VAN HARRY?-ordította.
Lenéztem a jövendőre várva,mikor belépett egy ismerős ember.
Harry.
A fiú hátranézett,majd Harry hirtelen a falnak emelte.
-Mond meg a főnöködnek,hogy őt-mutatott rám.-ne faggassátok semmiről,mert velem gyűlik meg a baja.-mondta,mire ő aprókat bólogatott kétségbeesetten.
-Na tűnés.-mondta Harry,majd elengedte.A srác elfutott,s mi maradtunk ketten a raktárban.Leguggolt elém,majd ezt súgta:
-Nem azért jöttem érted,hogy megvédjelek,hanem azért mert tudom,hogy te félsz és mindent elmondanál nekik amit kérdeznének,csak azért,hogy ne haljál meg.Tudod én ennél szorultabb helyzetbe voltam,s mégsem mondtam semmit,pedig féltem.
Kibontott,majd menyasszonyi pózba fölemelt,s bedobott a kocsijába.A tapaszt lerántottam a számról,majd egy nagyot lélegeztem.Harry elindította a motort,s egy házhoz értünk.Nem a mi házunk volt.Ijedten néztem Harry re aki éppen vett ki engem a kocsiból.
-Ne félj!-mondta.
Nem szóltam semmit,nem akartam a kis Styles urat "megbántani". Mikor beléptünk letett a kanapéra.Felálltam,majd egy forgással körülnéztem. Kb. olyan arcom lehetett,mint egy 5 éves aki éppen a boltban a játék stósznál van.
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva,miközben a kabátjával valamit ügyetlenkedett.
Aprókat bólogattam,majd fel akartam menni az emeletre,de elém állt hirtelen.
-A-a.-rázta a mutató ujját.-Nem mész oda fel.Te szépen itt lent alszol a kanapén.
 Itt maradok?
 Szomorúan elfordultam,s leültem a kanapéra.Egy nagyot sóhajtottam,majd megszólalt:
-El kell mennem itthonról.-mormolta,majd elment.
Remek.
Most mit csináljak?
Csak ültem és ültem. A szemem megakkatt valamin.Egy könyv.Felálltam,majd a polcról leemeltem.
(Címe:) "Harold Fry valószínűtlen utazása."
Hm.
Ráhuppantam a kanapéra,majd elkezdtem olvasni:
Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek, egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal is...
***
Este volt.Már a 193. oldalon tartottam,amikor Harry hazajött.
-Szia.-köszönt.
Nem szóltam semmit fürkésztem tovább a könyvet.Odajött hozzám,majd kikapta a kezemből.
-Hahó?!Köszönni luxus?-kérdezte,majd visszarakta.
Csak néztem rá,majd le a földre.Elém lépett,s leguggolt.
-Mivan?-kérdezte elég idegesen,de nem hangosan.
Még mindig a földet figyeltem.
-MIVAN?!-kérdezte,már elég hangosan,s egy kicsit megugrottam a váratlan cselekménytől.
A nagy zaj miatt sípolt a fülem,s térdemet átkulcsoltam kezemmel.Fejemet a két térdem közé raktam,majd halkan sírni kezdtem.
-Ne legyél már ilyen kisbaba...-mondta undorodóan,majd lekapcsolta a villanyt,s felment a szobájába.
Hamar,de elég lassan lehunytam a szemem.
***
*Harry szemszöge*

Reggel esett a hó.Tudtam mivel korán keltem.Gyorsan átöltöztem,majd lementem a konyhába csinálni egy forró kakaót.
A kanapét szemléltem,majd odamentem.Még mindig olyan pózban volt ahogy tegnap utoljára.Sajnáltam.Niall hazudott,nem fél,hanem irtóra fél mindenkitől.Szerintem Nina azok közé tartozik aki nem mer álmodni,mert fél.Fél,hogy elkapja újból az a magány,szomorúság,azért mert csalódik,ha elront valamit.A könyvek soraiba nyomja fájdalmát,ami szomorú,DE nekem nem sajnálni kellene,hanem segíteni és én ezt nem tehetem.Nekem most fontosabb a falkám,a családom,a barátnőm Mary.Velük kell foglalkoznom.
Hirtelen nagy gondolataim közt Nina ébredezett.Nyújtozott egyett,majd pislogott egy nagyot,s gyorsan odafutottam,hogy ne vegye észre,hogy figyeltem.A kanapén ült szomorúan mikor rájött arra,hogy nem otthon van.A kanapé mellett egy kis asztal volt.Gondoltam rárakom a kakaóm.Gyors mozdulattal odasuhintottam,majd a konyhapultnál ügyetlenkedtem.
*Nina szemszöge*
.Félre néztem egy pillanatra,majd megláttam egy bögre kakaót.A kedvenc italom a kakaó!Imádom.Kiskoromban mindig azt ittam.Finom.Lassú mozdulattal elvettem,majd ittam egyet belőle.
-Finom?-kérdezte Harry miközben vágta a répát.
-I-igen.-mondtam halkan,nem annyira érthetően.
Letettem a poharat,mivel már megittam.Hirtelen megfogott az a vágy,hogy felmenjek az emeletre.Kíváncsi voltam,mit őriz annyira Harry.
-Elmentem.-mondta,majd egy ajtócsattanást hallottam.
Igen!Itt az alkalom!Gyorsan felfutottam,majd egy szobába rohantam.Egy üres fehér szoba volt csak egy képpel.Megnéztem egy kicsit közelebbről.Levettem,majd lefutottam néhány ecsetért és festékért.Felvittem,majd leraktam az adott helyemre.Festeni kezdtem.Egy lányt aki ül egy hajókikötőn,s nézi a csillagokat.Én is pont ilyen helyzetben akarok lenni,mint ő.Nyugalom,béke és egyedüllét.Mikor végeztem,már délután 5 lehetett.Leejtettem az ecsetet,majd egy ajtócsapást hallottam.Harry állt mögöttem egy kabátban idegesen.
-EZ MI?!-ordítozta,miközben a kezét a hajába túrta.Hátranéztem,majd hátrálni kezdtem.
-Mi a f@szt csináltál?!-ordította.
Bátor akartam lenni nem akartam gyengének mutatni magam.
-Festményt.-mondtam.
-EZ?!
-Igen ez!-mondtam,már bátrabban.
-Szórakozol velem?-kérdezte,majd letett,s egy ecsetett megfogott és áthúzta az egészet.
-Mit csinálsz?MIT CSINÁLSZ?!-ordítottam sírva.
Összerogytam.Nem bírtam felállni csak zokogtam.
Harry egy meglepett arccal jött felém.
-Miért sírsz?-guggolt le mellém.
-Tudod milyen fontos dolog volt ez nekem?
-És te tudod,hogy ez a FAL milyen fontos volt nekem?
Erre nem válaszoltam.
-Na?-kérdezte,majd elment.
Megint ,
itt hagyott
elment
senki sem foglalkozik velem.